HTML

látogató számláló

Dohány utcai zsinagóga

A Dohány utcai zsinagóga vagy Nagy Zsinagóga a neológ zsidóság nagy zsinagógája Budapesten, a Dohány utcában. Európa legnagyobb zsinagógája. Az egykori zsidónegyedben áll, ahol ma is sok zsidó vallású ember él, akik a hagyományokat még mindig őrzik. A zsinagóga rendszeresen helyszíne a Zsidó Nyári Fesztiválnak.

Ludwig Förster tervezte neo-mór stílusban az épületet, míg Feszl Frigyes – a Vigadó építésze – tervezte a templom belső szentélyét. A belső tér 1200 m², tornyainak magassága 44 méter. Ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. A sík mennyezetű belső térben csaknem háromezer hívő foglalhat helyet: a földszinten 1497 férfi, a két emeleti karzaton 1472 női ülés található. A főhajó 12 méter fesztávolságú, öntöttvas áthidalással épült.

A zsinagóga eredetileg házak közé épült, melyek egyikében született Herzl Tivadar író és újságíró, a cionista mozgalom alapítója.

Az egyik legkülönösebb zsidó temető a fővárosban tagadhatatlanul a zsinagóga udvarán lévő, hisz a zsidók nem szoktak templomaik mellé temetkezni, és a kohanitáknak a sírokhoz sem szabad közel menni. Létrehozását a történelmi események kényszerítették ki.

A zsinagóga, a Zsidó Múzeum, és a Hősök temploma árkádsora által közrefogott kis területre eredetileg vízmedencét terveztek. Az addig csak befüvesített kert 1944. november 18-án került a pesti gettó területére. A gettóban összesen 288 ház és 4513 lakás volt, ezekbe 55 000 ember zsúfolódott össze, főleg gyerekek, nők, és öregek. Ez a szám 1945 januárjára 70 000-re növekedett. Az éhezés, a járványok, és a nyilasok gyilkosságai miatt rengetegen meghaltak. A rendkívül hideg időjárás, és a háborús állapotok megakadályozták, hogy a halottakat temetőbe vigyék, így a több tízezer holttest a zsinagóga falánál volt 40 napig. Közülük 3500-at a Kozma utcai, illetve a Salgótarjáni utcai temetőben helyeztek végső nyugalomra.

A gettó felszabadulásakor a zsinagóga udvarán 24 közös sírba 2281 holttestet temettek el. Ezek egyikében nyugszik Arany Dániel matematikus, akinek nevét máig viseli a középiskolai matematika-verseny.

A kert mellett van a Holokauszt-emlékpark. Itt látható a Varga Imre által tervezett, vörösgránit talapzaton álló, a múzeum ismertetője szerint „szomorúfüzet mintázó [fém] Életfa”, amelynek leveleire ki-ki felvésetheti meghalt hozzátartozója nevét.

Rumbach utcai zsinagóga

A Rumbach utcai zsinagóga romantikus, a mór építészet jegyeit utánzó stílusban épült zsinagóga a budapesti „zsinagóga-háromszögben”, a későbbi budapesti gettó területén. „Kis zsinagóga”-ként is ismert (a „nagy zsinagóga” a Dohány utcai). A VII. kerületben található, a Rumbach Sebestyén utca 11-13. szám alatt (valamikor a 8-as szám volt), elrejtve, magas lakóépületektől körbevéve.

A zsinagóga 1869 és 1872 között épült közadakozásból, tervezője az osztrák Otto Wagner, aki a bécsi szecesszió vezető alakja volt.

A falán magyar nyelvű emléktábla olvasható, amely azokra a zsidókra emlékeztet, akiket 1941-ben ebben az épületben gyűjtöttek össze, mielőtt a megszállt ukrajnai Kamenyetsk-Podolszkba szállítottak a magyar hatóságok, ahol a németek legyilkolták őket.
Az épület a második világháború óta romos, 1959 óta nem használják vallási célokra, 1979-ben a teteje is beszakadt. 1980-ig laktak az épülethez csatlakozó bérlakásban, ekkor azonban ezt kiürítették, mert az épület életveszélyessé vált. Az 1980-as években az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat vásárolta meg a hitközségtől.

Az 1990-es években állagmegőrző munkákat hajtottak végre rajta, a felújítást azonban nem fejezték be. Az Alba Regia 1992-ben csődbe ment. 1994-ben az épület az Állami Vagyonügynökség tulajdonába került. 2006-ban a Budapesti Zsidó Hitközség kapta vissza, azóta be lehet menni megnézni. Az épület ma is impozáns, belső tartozékai azonban hiányoznak.

Ugyanaz a sárga-narancs motívum található meg rajta, amely a Dohány utcai nagy zsinagógán is. Ez az imaház azonban azoknak az status quo ante zsidóknak épült, akiknek a neológok épülete nem felelt meg. Érdekességei a mecsetek minaretjére emlékeztető tornyok. A zsinagóga utcai homlokzata szimmetrikus. A középső részét két oldalán lévő nyolcszögletű falrészek fölül az említett, minaretszerű kis kupolás tornyokban folytatódnak. A középső homlokzaton díszített keretű összefogott kettős ablakok helyezkednek el, illetve a zsinagógáknál szokásos módon Mózes két kőtáblája. Az épület vakolása kívülről szürkés sárga, amelyet vörös téglából készült csíkok díszítenek, kék színű zománcos téglákkal, egymástól egyenlő távolságban elrendezve.

A zsinagóga belsejét a nyolcszögletű, tágas, magas, díszes kupola határozza meg, amelyet nyolc karcsú vasoszlop tart, mór jellegű Alhambra oszlopfőkkel. A falakon arany, kék és vörös színű reliefeket találunk.

Memento Park

Memento Park

A Memento Park (Szoborpark Múzeum) egy budapesti szabadtéri múzeum, emlékhely és idegenforgalmi látványosság. Budapest belvárosától autóbusszal csupán néhány percnyi távolságra nemcsak egy különleges múzeumba, hanem egy egészen más világba érkezhetünk. Itt található a világon egyedülálló témapark, amely a kommunista időszak emlékeinek bemutatásával a diktatúra bukására emlékeztet. Látványos és hatásos kortörténeti kiállítóhely a szocializmus éveinek köztéri szobraival, amelyeket az 1989-90-es politikai rendszerváltozást követően Budapest utcáiról eltávolítottak. Utolsó pillantás a Vasfüggöny mögé. Budapest egyik legérdekesebb látványossága. A Szoborpark gigantikus alkotásai egy letűnt korszak jelképeiként a diktatúrára figyelmeztetnek, a vele szemben felépült Sztálin-tribün a szabadságvágy mítoszát idézi meg.Címe: Budapest, XXII. kerület, Balatoni út – Szabadkai utca sarok

Története

Az 1989–90-es rendszerváltás után a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek felvetették az előző politikai rendszerhez kötődő köztéri szobrok eltávolításának a kérdését. Ennek hatására Budapest Főváros Közgyűlése 1991-ben úgy határozott, hogy az egyes szobrok eltávolításáról, illetve néhány helyben maradásáról egyenkénti tárgyalással és szavazással döntenek.A Szoborpark Létrehozásának gondolatát először Szörényi László vetette fel a Hitel című folyóirat 1989. július 5-i számában. Terve egy Leninkertről szólt, ahol a magyarországi Lenin-szobrokat állították volna ki.A Fővárosi Közgyűlés 1991-ben kiírt pályázatát Eleőd Ákos építész nyerte meg, a park felépítésére 1992-1993-ban került sor a XXII. kerület önkormányzata által felajánlott, a Tétényi-fennsíkon található területenAz ünnepélyes megnyitót 1993. június 27-én tartották, a Magyarországon tartozkodó szovjet csapatok kivonulásának 2. évfordulóján. Az elmaradt kisebb munkák befejezése után, 1993 őszén adták át a nyilvánosságnak. A szoborpark a Memento park projekt része. 2006 óta a Szoborpark hivatalos nevét Illyés Gyula nevezetes verse után kapta: Egy mondat a zsarnokságról park.2006-ban, az 1956-os forradalom évfordulóján adták át a Sztálin dísztribünt, amelyen a forradalom alatt lerombolt Sztálin szobor csizmájának méretarányos mása látható. 2007-ben ismét bővült a Memento Park. Ekkor nyílt meg a Sztálin csizmája című kiállítás és a Barakk-mozi, ahol Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete című filmjét vetítik folyamatosan. Külön figyelmet érdekel a Red Star Store, ahol a kommunizmus idejére emlékeztető ajándékokat lehet vásárolni. A Memento Park az év minden napján látogatható 10 órától sötétedésig.

Szobrok

A Memento Parkban 42 olyan köztéri szobor látható, amelyeket az 1945 és 1989 közötti kommunista politikai rendszer ideológiájának tükrözőiként állítottak fel. A rendszerváltozást követően a főváros kerületi önkormányzatai döntöttek a Szoborparkba áthelyezendő budapesti szobrokról. Ma az üzemeltetők célja, hogy a megnyitáskori állapot változatlanul fent legyen tartva, ezért több szobrot nem terveznek kiállítani.

Hősök tere

Hősök tere

A Hősök tere Budapest legtágasabb, legnagyobb hatású tere a XIV. kerületben, szűkebb értelemben véve a (képen látható) Millenniumi emlékművet jelöli.

Fekvése

Az Andrássy út tengelyében, a Városliget délkeleti oldalánál fekszik. Budapesten ezen kívül még két Hősök tere létezik: egy Rákosszentmihályon (XVI. kerület), egy pedig Rákosligeten (XVII. kerület).

Története

Az Andrássy út végén 1894-ben még egy Ybl Miklós által tervezett ivókút (Gloriette) állt. 1895-ben azonban megszületett a döntés, hogy a helyén egy millenniumi emlékművet, egy panteont kell építeni. Wekerle Sándor miniszterelnök Zala György szobrászt és Schickedanz Albert építészt bízta meg a feladattal. A két oszlopcsarnok később készült el és a királyszobrokat csak 1905 és 1911 között készítették és helyezték el bennük. Eredetileg 14 király - 9 magyar és 5 Habsburg uralkodó - szobra állt az emlékműben.A Tanácsköztársaság alatt, 1919. május 1-jén az egészet vörös drapériával vonták be, Gábriel arkangyal szobrát obeliszkké alakították, és eléje Marx 7 méteres gipszből öntött alakját állították. A Habsburg királyok (I. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót és Ferenc József) szobrát kiemelték és Vignali Rafael öntödei vállalatához szállították. Ekkor tört össze az eredeti Ferenc József szobor, amelyet pár proletár vert szét. A két világháború között ezeket a szobrokat ismét felállították. Az új Ferenc József-szobor (immár nem katonaruhában, hanem koronázási ruhában, azonban korona nélkül) 1926-ra készült el.A monumentális mű a magyarság nagyságát, ezeréves államiságát jelképezte. Azonban a tér szerkezete 1929 után megváltozott, mikor elhelyezték a térre a Hősök emlékkövét (akkoriban „hősök országos emlékköve” volt a neve), amelyre le kell nézni, így tisztelegve a hőseink előtt.[1]A teret 1932-ben nevezték el Hősök terének.A második világháború alatt az emlékmű is bombatalálatot kapott, II. Lipót szobra teljesen megsemmisült, Mária Terézia szobra deréktól lefele megrongálódott, Ferenc József szobra kiesett a helyéről és a feje benyomódott.A kommunista diktatúra alatt az emlékművet átalakították, hogy megfeleljen az akkori politikai nézeteknek. A Rákosi-korszakban egyes tervek szerint legszívesebben az egészet elbontották volna, túlzott hazafias volta miatt. Végül is csupán a Habsburg uralkodók szobrát cserélték le: I. Ferdinánd helyet Bocskai István, III. Károly helyett Bethlen Gábor, Mária Terézia helyett Thököly Imre, II. Lipót helyett II. Rákóczi Ferenc, Ferenc József helyett pedig Kossuth Lajos szobra került ki.A Hősök emlékköve mögötti fémlap egy artézi kutat rejt. A hévizes kutat Zsigmondy Vilmos kezdte fúrni 1868-ban, aki végül 1877. június 4-én talált rá a hévízre 970 méter mélyen. Erre a mesterséges forrásra építették a korábban említett Gloriettet.

Látnivalók

A téren látható szobrok:középen: a Milleniumi Emlékmű, az oszlop tetején Gábriel arkangyallal, a talapzaton Árpád fejedelem és a honfoglaló vezérek szobrával.bal oldali oszlopcsarnok (balról jobbra): Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Károly Róbert, Nagy Lajos. Az oszlopcsarnok tetején az Andrássy út felé néz a Munka és Jólét szobra, a másik végén pedig a Háború lovaskocsija.jobb oldali oszlopcsarnok (balról jobbra): Hunyadi János, Mátyás király, Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos. Az oszlopcsarnok tetején az Andrássy út felé a Tudás és Dicsőség szobra, a másik végén a Háborúval szemben pedig a Béke lovaskocsija áll.A hatalmas tér három fő eleme az 1896-ben épült Műcsarnok, Magyarországon az utolsó, eklektikus stílusban épült, 1906 decemberében átadott Szépművészeti Múzeum és a kettőt vizuálisan összekötő Millenniumi emlékmű – mindhármat Schickedanz Albert tervezte, a múzeumokat Herzog Fülöp Ferenccel közösen. (A Millenniumi emlékmű bronzszobrai Zala György munkái).

Aquincum

Aquincum

Aquincum római település és katonai tábor neve, a mai Budapest területén.A rómaiak az időszámításunk kezdete körüli időkben foglalták el a mai Dunántúlt. A mai Budapest területének írásos történelme a római helyőrséggel, Aquincummal kezdődik, amelyet 89 körül alapítottak a Duna jobb partján egy kelta település – a mai Óbuda – közelében. Aquincum 106-tól a 4. század végéig Alsó-Pannónia központja volt. Virágkora a 2.-3. századra esett.Két részből állt: északabbra a polgárváros, délebbre a táborváros terült el. Emlékeiket két különálló múzeum mutatja be. Más helyszíneken is vannak római kori emlékek, így a római vízvezeték maradványai az Árpád híd budai hídfőjének lejárója alatt, valamint a Hercules-villa a Meggyfa utcában.1778-ban egy óbudai szőlősgazda római padlófűtés (hypocaustum) maradványaira talált munka közben. A leletet Schönvisner István egyetemi könyvtáros azonosította Aquincum városával.Aquincummal szemben, a Duna bal partján – kissé délebbre – állt Contra-Aquincum, amelynek romjai az V. kerületi Március 15. téren találhatók. Aquincum kikötőjében állomásozott a Classis Flavia Pannonica dunai flotta harmadik hajóraja.A város vízellátását 5 km hosszú, másfél m magas, megközelítőleg ezer pilléren nyugvó vízvezeték biztosította.

Az aquincumi táborváros

A katonai tábor a mai III. kerület területén, Óbuda központjában helyezkedett el, a Fő tér és a Flórián tér környékén. A tábort a táborváros vette körül, amely északon a Bogdáni út, nyugaton nagyjából a Vihar utca vonaláig, délen a Nagyszombat utcai amfiteátrumig terjedt.

Az aquincumi polgárváros

A polgárváros a táborvárosnál északabbra helyezkedett el. Mint város, Hadrianus császár alatt municípium, Septimius Severus császár alatt (194-ben) pedig colonia rangot nyert.

A Táborvárosi Múzeum

1950-ben épületek alapozása során kerültek elő a táborváros romjai. A Pacsirtamező utca 63. alatt létesült a Táborvárosi Múzeum, egy vendégfogadó romjain. Jelentősek a fennmaradt falfestmények.

Az Aquincumi Múzeum

Az Aquincumi Múzeumot a polgárváros romjai veszik körül, a Szentendrei út mindkét oldalán. Az 1880 körül kezdődő ásatásokat Rómer Flóris vezette. A fedett részen falfestmények, sírkövek, szobrok láthatók, valamint a 228-ból származó víziorgona rekonstruált, ma is megszólaltatható példánya. Jól kivehetőek az egykori város különböző épületei, így a piac, a Mithrász-szentély, a nagy közfürdő és a fórum.